Szép, régi film. Persze a szerző (író) kinek a műve alapján készült, az is elsőrangú. A hit és a kétkedés örök problémája. Miközben néztem, arra gondoltam, lehetne-e most erről filmet készíteni, és az milyen lenne. Az persze nem lett számomra világos, hogy a címben miért szerepel az "ének" szó. 9/10.
Franz Werfel - hálából megírt - történelmi regénye alapján elkészített film egy - később szentté avatott - tudatlan és beteges francia falusi lány, Soubirous Bernadett történetét mutatja be, aki 1858-ban azt állította, hogy egy - mások számára láthatatlan - gyönyörű hölgy jelent meg neki egy Lourdes melletti barlangban. Persze, senki sem hisz neki, se szülei, se az Egyház se a város elöljárói. A lány őszintesége és néhány csodás gyógyulás azonban elkezdi a városkába tömegesen vonzani a Lourdes-i hölgy tisztelőit.
Henry King a lourdes-i látomások és gyógyulások megrajzolásánál helyet hagyott a kettős értelmezésnek: nem akarja elfogadtatni vagy eloszlatni a helyi pap (látszólag ésszerű) kételyeit az "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás" kifejezésben; és az első beszámolt gyógyulás sem tudományosan meggyőző (bár ezt követik meggyőzőbbek is). A Bernadette ellen felépő kulcsfigurák iránt sem veszítjük el szimpátiánkat.
Ez a viszonylag érzelgésektől mentes rendezés, Jennifer Jones tündöklő előadása, az operatőri és látványtervezői munka, valamint a díszlettervezés (mely a 19. századi francia vidéki miliőt sokkal meggyőzőbbé teszi mint a tipikus hollywoodi darabok) nem véletlenül emeli ki magasan ezt az alkotást Hollywood hasonló filmjei közül.
